Mi a probléma a szelektív hulladékgyűjtéssel?

Sokan úgy tekintenek a szelektív hulladékgyűjtésre, mint a maximum, amit hétköznapi életükben megtehetnek a környezetért, pedig valójában ez a minimum.

Érdekes módon Magyarországon 2014 óta kötelező a szelektív hulladékgyűjtés, de lakossági és sokszor intézményi szinten ezt semmi nem ellenőrzi vagy szankcionálja. Ezzel szemben Belgiumban nagy hangsúlyt fektetnek erre, sőt, a rosszul szelektált hulladékot nem is hajlandó elvinni a kukásautó, újraválogatásra kötelezik a lakosokat, több figyelmeztetés után pedig büntetést kapnak.

Mi a probléma a szelektív hulladékgyűjtéssel? Miért nem megoldás a környezetszennyezésre és a pazarlás felszámolására?

  •  A szelektíven gyűjtött hulladékok újrahasznosítása is nagyon energiaigényes és költséges folyamat. Pont emiatt számos régióban csak korlátozottan hasznosítják újra a kiválogatott hulladékot, mert nem éri meg elszállítani, sem új technológiát bevezetni. Így aztán megy a lerakóba vagy égetőbe.
  • A szelektíven gyűjtött és már átválogatott műanyagnak is csak kis része hasznosul újra anyagként. Európában 2010-ben a műanyagok 25%-át hasznosítják újra, amelynek 65%-át energianyerésre használják és csak a fennmaradó részt hasznosítják újra anyagában. Tehát a 75%-a lerakóba kerül. 2018-ban még mindig csak a 30 %-a kerüli el a lerakót vagy az égetőt! Ez azért is történhet meg, mert gyakran olcsóbb kőolajból új nyersanyagot előállítani, mint újrahasznosítani a meglévőt. Az égetés igaz energiát szolgáltat, de egyúttal szennyező is.
  •   2018 óta Kína nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben veszi át a világ szelektív hulladékát, mert már nem éri meg neki az újrahasznosítás (mivel munkaerőigényes, és már nem olyan olcsó a kínai munkaerő sem). Ettől összeomlott az addig működő globális hulladékpiac, és az addig továbbadott szelektív hulladékok az eladó országok nyakán maradtak, ugyanakkor saját infrastruktúrájuk gyakran nincs a különféle hulladéktípusok feldolgozására.

Minden jel arra mutat, hogy jelenleg és hosszú távon is az egyetlen igazi megoldás a hulladék keletkezésének megelőzése. Habár sokszor egyéni szinten is költséges pl. egy elromlott háztartási gépet megjavíttatni, érdemes lehet mégis rááldozni a pénzt, ha a környezettudatosság elsőbbséget élvez a háztartásunkban. Vannak ennek ösztönzésére jó törekvések, pl. Svédországban adókedvezményt kapnak a szereléssel foglalkozó szakemberek, hogy olcsóbbá váljon a tárgyak megjavíttatása, még ha az új alkatrészeket a gyártók magas áron is kínálják.

A szelektív hulladékgyűjtés jóval egyszerűbb (első ránézésre) mint a hulladékmentes életmódra való áttérés. Ugyanakkor mint látjuk, hosszú távon nem kielégítő, ezért a szelektív gyűjtés helyett érdemes a hulladékmentességet ösztönözni. Élj minél hulladékmentesebben, és amit nem tudsz csomagolás nélkül beszerezni, ott válaszd a leginkább újrahasználható, újrahasznosítható alternatívát, a szelektív gyűjtésre pedig tekintsünk elvárt minimumként!

Felhasznált források:

https://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20181212STO21610/muanyagok-es-ujrahasznositas-az-eu-ban-a-szamok-infografika

https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0012_muanyagok_ujrahasznositasa/2010-0012_muanyagok_ujrahasznositasa.pdf

https://humusz.hu/hirek/tenyek-es-tevhitek-szelektiv-gyujtesrol/24743

https://444.hu/2016/09/19/felvenne-a-harcot-a-tulzo-fogyasztassal-a-sved-kormany-adokedvezmenyt-kaphatnak-a-szerelok?fbclid=IwAR2UCF0DXrHpa3DlGhL5EeWHs4pMHTSPDYLa3pB-2yk5BsLv7C8Exhe3_TU

https://444.hu/2018/11/15/kina-nem-vesz-at-tobb-szemetet-a-fejlett-vilagbol-mi-pedig-szep-lassan-elmerulunk-a-mocsokban

https://hvg.hu/kkv/20200131_Ingyen_sem_veszik_mar_at_a_papirt_osszeomlas_szelen_a_szelektiv_papirgyujtes

Lebomló műnyagok – Lemaradtunk volna valamiről?

Te is hallottál már a lebomló műanyagokról? Sajnos egyre népszerűbbek. Miért sajnos? Blogposztunkból kiderül! UI.: Éljen a vászon szütyő! 😉

Gyakran találkozni olyan cégekkel, akik terméküket igyekeznek zöldíteni 100%-ig komposztálható, biológiailag lebomló, kizárólag növényi eredetű vagy bioműanyagok emlegetésével. Ételcsomagolás, környezetbarát zacskó, poharak, más egyszerhasználatos tárgyak.

Felmerül ilyenkor a zero waste-ért izzadókban a kérdés, hogy akkor mi a szösznek próbáljuk annyira kikerülni a műanyag tárgyakat, ha lehetne ilyen szuper, ártalmatlan anyagból egyszerhasználatos tárgyakat gyártani az olyan esetekben, amikor mégis nagyon praktikus és kényelmes lenne a műanyag tulajdonságait kiélvezni (pl. vízzárás, változatos forma és merevség).

A rövid és egyszerű válasz az, hogy azért, mert ilyen nem létezik – legalábbis egyelőre. Azonnal kezdjünk gyanakodni, ha a 2020-as években egy cég ilyesmivel kecsegtet bennünket. A számos híresztelésnek utána járva mindig az derül ki, hogy még a „leglebomlóbb, legzöldebb” műanyag sem felel meg egy igazán környezettudatos ember igényeinek.

Lássuk, miről van szó pontosan!

A bioműanyag a bio-alapú műanyagokat és a biológiai úton lebomló műanyagokat takarja. A bio-alapú műanyagok olyan anyagok, amelyek megújuló – pl. kukoricakeményítő vagy egyéb szerves anyagok – alapanyagokból készülnek (és nem a végesekből, mint a kőolaj) . Így készülhet „klasszikus, nem lebomló műanyag, pl. polietilén (PE) is, de biológiailag lebomló anyag is pl. politejsav származékai (PLA – poliaktidok). Utóbbi jól hangzik, de ne örüljünk, később meglátjuk, miért is ne! Léteznek továbbá az oxo-degradábilis, azaz „széteső” műanyagok, melyek fény hatására mikroműanyagokká aprózódnak. Ezek még csak le sem bomlanak kémiai értelemben, csak kisebb darabokban távoznak a természetbe, legalább ugyanolyan károkat okozva, mint a hagyományos műanyagok. 2019-ben majdnem sikerült betiltani ez utóbbi kategóriát Magyarországon, de végül a kormány nem támogatta a törvényjavaslatot.

A probléma ezekkel a műanyagokkal, hogy a hangzatos állítások és elnevezések csak részben igazak vagy félrevezetőek.

  • Növényi eredetű. – Az meglehet, de attól még nem biztos, hogy a lebomlása biztosított, vagy hogy nem jár káros folyamatokkal. Az előállításra szánt energiáról nem is beszélve. Gyakran kukoricakeményítőből állítják elő ezeket a fajta műanyagokat, és meggondolandó, hogy a megtermelésébe fektetett energiát nem hasznosabb-e takarmányként, élelmiszerként kiélvezni.
  • Lebomló. – Hogy, hol, milyen körülmények között? Egyszer minden lebomlik. A műanyag kb. 500 év alatt. Ezzel az erővel minden műanyag lebomló. Az hogy addig mennyi kárt okoz, az egy másik történet. Az áhított pár nap alatt bekövetkező káros anyagoktól mentes lebomlás a szemetesünkben vagy a komposztálónkban csak álom. Nem létezik.
  • Komposztálható. – Igen, ezek a műanyagok ipari komposztálás során, meghatározott hőmérséklet, oxigénszint és páratartalom mellett tudnak lebomlani. Ez sem a kis otthoni komposztálónkban, sem a kert végében nem fog végbemenni. Magyarországon nincs olyan üzem, ahol a többi műanyagtól külön válogatott, és emellett kizárólag szerves hulladékkal együtt a bioműanyagokat komposztálnák – és leginkább sehol máshol sincsen ilyen, kevés kivétellel (pl. Milánóban). Ennek egyszerűen még nem alakult ki az infrastruktúrája, és amíg nem biztosított a megfelelő lakossági gyűjtés és üzemi komposztálás, addig puszta zöldre festés (greenwashing) a komposztálható műanyag eszményképe.

És amit nem állítanak róla, ugyanakkor probléma:

  • Bomlásuk során végbemennek káros kémiai folyamatok, a talaj és víz pH értéke savasabbá válik, felborítva ezzel az ott élő organizmusok, állatok, növények életterének egyensúlyát (pl. a PLA esetén).
  • Könnyen belekeverednek a szelektív műanyagok közé, ezzel rontva az ebből készült termék minőségét.
  • Ha nem a megfelelő helyen válik hulladékká, korábban apró darabokra esik szét, és könnyebben beszivárog a talajba, vízbe.
  • Az egyszer használatos termékek kultúráját támogatja, ami – ha kizárólag csak az előállítás környezeti lábnyomát (energia, víz) néznénk – egyáltalán nem környezettudatos. Az eldobható alternatíva mindig a rosszabbik alternatíva ebből a szempontból.
  • A „lebomló” műanyagok gyártása sokszor még a hagyományos műanyagok előállításánál is energiaigényesebb és költségesebb.
  • Sajnos az emberek hajlamosabbak eldobni és a természetbe juttatni azokat a hulladékokat, amiről azt gondolják, hogy nem környezetszennyező. Így van ez a bio- vagy lebomló műanyagokkal is.

Említésre méltó, hogy sokféle kísérletezés zajlik a műanyaghoz hasonló, de káros hatások nélkül lebomló anyagok létrehozásáról. Egy Holland laboratóriumban például kiszárított gombatelepekből állítottak elő tartós használatra szánt tárgyakat, kissámlit, csomagolóanyagot. Bizonyára sok hasonló elképzelést is elkezdtek már tesztelni, azonban mire ezek energiahatékony és elterjedt alternatívává válnak, még sok időnek kell eltelnie.

Tehát akkor mi a konklúzió? A lebomló vagy bio műanyagok nem alkalmasak a környezetszennyezés problémájának megoldására. Átmeneti megoldásként szolgálhatnak ugyan, de csak a megfelelő infrastruktúra kiépítésével. Hosszú távon azonban továbbra is az egyszerhasználatos termékek visszaszorítása az, amivel tehetünk a környezetünkért.

Forrás: Humusz Szövetség

https://humusz.hu/biomuanyag_allasfoglalas

https://humusz.hu/hirek/narancslevet-ontunk-az-oceanba-lebomlo-muanyagokkal/27275