Lebomló műnyagok – Lemaradtunk volna valamiről?

Te is hallottál már a lebomló műanyagokról? Sajnos egyre népszerűbbek. Miért sajnos? Blogposztunkból kiderül! UI.: Éljen a vászon szütyő! 😉

Gyakran találkozni olyan cégekkel, akik terméküket igyekeznek zöldíteni 100%-ig komposztálható, biológiailag lebomló, kizárólag növényi eredetű vagy bioműanyagok emlegetésével. Ételcsomagolás, környezetbarát zacskó, poharak, más egyszerhasználatos tárgyak.

Felmerül ilyenkor a zero waste-ért izzadókban a kérdés, hogy akkor mi a szösznek próbáljuk annyira kikerülni a műanyag tárgyakat, ha lehetne ilyen szuper, ártalmatlan anyagból egyszerhasználatos tárgyakat gyártani az olyan esetekben, amikor mégis nagyon praktikus és kényelmes lenne a műanyag tulajdonságait kiélvezni (pl. vízzárás, változatos forma és merevség).

A rövid és egyszerű válasz az, hogy azért, mert ilyen nem létezik – legalábbis egyelőre. Azonnal kezdjünk gyanakodni, ha a 2020-as években egy cég ilyesmivel kecsegtet bennünket. A számos híresztelésnek utána járva mindig az derül ki, hogy még a „leglebomlóbb, legzöldebb” műanyag sem felel meg egy igazán környezettudatos ember igényeinek.

Lássuk, miről van szó pontosan!

A bioműanyag a bio-alapú műanyagokat és a biológiai úton lebomló műanyagokat takarja. A bio-alapú műanyagok olyan anyagok, amelyek megújuló – pl. kukoricakeményítő vagy egyéb szerves anyagok – alapanyagokból készülnek (és nem a végesekből, mint a kőolaj) . Így készülhet „klasszikus, nem lebomló műanyag, pl. polietilén (PE) is, de biológiailag lebomló anyag is pl. politejsav származékai (PLA – poliaktidok). Utóbbi jól hangzik, de ne örüljünk, később meglátjuk, miért is ne! Léteznek továbbá az oxo-degradábilis, azaz „széteső” műanyagok, melyek fény hatására mikroműanyagokká aprózódnak. Ezek még csak le sem bomlanak kémiai értelemben, csak kisebb darabokban távoznak a természetbe, legalább ugyanolyan károkat okozva, mint a hagyományos műanyagok. 2019-ben majdnem sikerült betiltani ez utóbbi kategóriát Magyarországon, de végül a kormány nem támogatta a törvényjavaslatot.

A probléma ezekkel a műanyagokkal, hogy a hangzatos állítások és elnevezések csak részben igazak vagy félrevezetőek.

  • Növényi eredetű. – Az meglehet, de attól még nem biztos, hogy a lebomlása biztosított, vagy hogy nem jár káros folyamatokkal. Az előállításra szánt energiáról nem is beszélve. Gyakran kukoricakeményítőből állítják elő ezeket a fajta műanyagokat, és meggondolandó, hogy a megtermelésébe fektetett energiát nem hasznosabb-e takarmányként, élelmiszerként kiélvezni.
  • Lebomló. – Hogy, hol, milyen körülmények között? Egyszer minden lebomlik. A műanyag kb. 500 év alatt. Ezzel az erővel minden műanyag lebomló. Az hogy addig mennyi kárt okoz, az egy másik történet. Az áhított pár nap alatt bekövetkező káros anyagoktól mentes lebomlás a szemetesünkben vagy a komposztálónkban csak álom. Nem létezik.
  • Komposztálható. – Igen, ezek a műanyagok ipari komposztálás során, meghatározott hőmérséklet, oxigénszint és páratartalom mellett tudnak lebomlani. Ez sem a kis otthoni komposztálónkban, sem a kert végében nem fog végbemenni. Magyarországon nincs olyan üzem, ahol a többi műanyagtól külön válogatott, és emellett kizárólag szerves hulladékkal együtt a bioműanyagokat komposztálnák – és leginkább sehol máshol sincsen ilyen, kevés kivétellel (pl. Milánóban). Ennek egyszerűen még nem alakult ki az infrastruktúrája, és amíg nem biztosított a megfelelő lakossági gyűjtés és üzemi komposztálás, addig puszta zöldre festés (greenwashing) a komposztálható műanyag eszményképe.

És amit nem állítanak róla, ugyanakkor probléma:

  • Bomlásuk során végbemennek káros kémiai folyamatok, a talaj és víz pH értéke savasabbá válik, felborítva ezzel az ott élő organizmusok, állatok, növények életterének egyensúlyát (pl. a PLA esetén).
  • Könnyen belekeverednek a szelektív műanyagok közé, ezzel rontva az ebből készült termék minőségét.
  • Ha nem a megfelelő helyen válik hulladékká, korábban apró darabokra esik szét, és könnyebben beszivárog a talajba, vízbe.
  • Az egyszer használatos termékek kultúráját támogatja, ami – ha kizárólag csak az előállítás környezeti lábnyomát (energia, víz) néznénk – egyáltalán nem környezettudatos. Az eldobható alternatíva mindig a rosszabbik alternatíva ebből a szempontból.
  • A „lebomló” műanyagok gyártása sokszor még a hagyományos műanyagok előállításánál is energiaigényesebb és költségesebb.
  • Sajnos az emberek hajlamosabbak eldobni és a természetbe juttatni azokat a hulladékokat, amiről azt gondolják, hogy nem környezetszennyező. Így van ez a bio- vagy lebomló műanyagokkal is.

Említésre méltó, hogy sokféle kísérletezés zajlik a műanyaghoz hasonló, de káros hatások nélkül lebomló anyagok létrehozásáról. Egy Holland laboratóriumban például kiszárított gombatelepekből állítottak elő tartós használatra szánt tárgyakat, kissámlit, csomagolóanyagot. Bizonyára sok hasonló elképzelést is elkezdtek már tesztelni, azonban mire ezek energiahatékony és elterjedt alternatívává válnak, még sok időnek kell eltelnie.

Tehát akkor mi a konklúzió? A lebomló vagy bio műanyagok nem alkalmasak a környezetszennyezés problémájának megoldására. Átmeneti megoldásként szolgálhatnak ugyan, de csak a megfelelő infrastruktúra kiépítésével. Hosszú távon azonban továbbra is az egyszerhasználatos termékek visszaszorítása az, amivel tehetünk a környezetünkért.

Forrás: Humusz Szövetség

https://humusz.hu/biomuanyag_allasfoglalas

https://humusz.hu/hirek/narancslevet-ontunk-az-oceanba-lebomlo-muanyagokkal/27275

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük